Az isteneket nem zárhatja formába fa, fém vagy kő. Egy isten millió alakot képes felvenni, így a kelta istenségeket ábrázoló szobrok zöme is csak a klasszikus kultúrával való érintkezés után keletkezett.
Az istenségek működési területei, megnyilvánulásai keveredhetnek, fedhetik egymást hasonlóan az indiai istenekhez.
Miután a kelták keveredtek Britannia és Írország őslakosaival /és ugyanígy más népcsoportokkal is/, azok hiedelmeit, szokásait beillesztették saját kultúrájukba.

A kelta isteneket általában azzal a földdel hozzák kapcsolatba, melynek dombjain, folyóiban, völgyeiben, barlangjaiban, hegyein mindmáig találkozhatunk velük.

Nem fordulnak elő nagy számban nap- és holdistenségek, mesterségeket pártfogoló istenek.

Nincs szerelemistennő, míg a bölcsességnek számos istennője van.

A kelta népek törzsi anyja: Anu, Danu vagy Don.
Ő a törzs vezetője, mégpedig olyan régóta, hogy arra már a szájhagyomány sem emlékezik vissza.
A Cormac Glosszáriuma szerint egy ismert domb Kerryben az "Anu Csecsei", a Nagy Anya után kapta a nevét.

A brit hagyományban a Nagy Anyának megvan a csillagképe is: Lllys Don, azaz Don Udvara - Kassziopeia. Az istennő még ma is e csillagtrónról uralkodik számos törzse felett.

A termékenység, Hold, nyár, virágzás, szerelems, gyógyítás, tenger, víz istennője. A mutatóujját anyai ujjnak tartották a kelták, ez rendelkezett a legnagyobb varázserővel. Irányított, magához intett, megáldott és megátkozott.