Szakrális királyság

Az ország állapota mindig is a királyi uralom milyenségét tükrözte.
Ha a király teljesítette a kötelességét, akkor az ország virágzott, ha elhanyagolta, parlaggá vált.
A királyt az elemek, az ország isteneinek megnyilvánulásai szentelték fel. Kapcsolatban állt az ország istennőjével.

Conn feleségül vette Becumát, egy túlvilágról származó nőt, akit elűztek a boldogok szigetéről. Egy éve éltek együtt Tarában, ezalatt se tej, se gabona nem volt az országban. A druidák rájöttek, hogy ennek Becuma az oka. Megmondták Conn-nak, ha nem űzi el feleségét, Írországban nem lesz tej, gabona és makkjának harmadát is elveszíti. A király így alattvalói boldogsága fölé helyezte sajátját.

Érdemtelenné válik a király az uralkodásra az alábbi 7 okból:
- igazság és törvény nélkül él
- csatát veszít
- uralkodása alatt éhínség dúl
- elapad a tehenek teje
- megrohad a gyümölcs
- ínséges a termés

Ha a király nem teljesíti kötelességét az ország istennőjével szemben, magára hagyják a föld elemei is.

Három időszak van, mikor a világ meghal:
- járványok idején
- általános háború idején
- szóbeli megállapodások megszegése idején

A király és az ország közötti baráti viszony felfüggesztése tekinthető legsúlyosabb megállapodás-szegésnek. Akié az istennő, azé az ország.
A király és az ország szent egyesülése a királyságeszme egyik fő jellemzője. Valamilyen formában beágyazódik a királlyá avatás misztikus szertartásaiba.

A beiktatás

Bikaünneppel kezdődik (tarbh-feis). Ilyenkor megölnek egy bikát, majd az egyik férfi bőségesen belakmározik a húsából, iszik a belőle főtt levesből, majd nyugovóra tér. Fekhelye felett varázsigéket mondanak. Akit álmában megpillant, az lesz a király. Ha az álmodó hamisat állít, belehal.
Ez ősi druida jövendőmondás, hasonló az imbas forosnához.
Mikor a király összeházasodik az "országgal", szexuálisan egyesül egy fehér kancával, azután iszik a ló húsából készült levesből, eszik a húsából. Ezt a szertartást még a 12. századi Ulsterben is tiszteletben tartották.

Szent Dunstan Edgar idején Canterbury érseke volt. Az ő műve a ma is érvényben lévő angol koronázási szertartás. Főleg a kontinentális császárkoronázáson alapul, melyekbe Dunstan beleillesztette a legalapvetőbb kelta szertartásokat is. Az uralkodó frigyét az országgal a koronázási eskü és a gyűrű jelképezi.

Az országgal kötött házasság

A kelta királyság hagyományaiban ott rejlik a tudat, hogy a korona anyai ágon öröklődik. A jelölt csak a királyi klánból nősülhetett.
A király és az ország közötti frigy maradványa az ír király droit du seigneurje, azaz az első éjszaka joga. A királynak joga volt minden lánnyal hálni azok férjhezmenetele előtt.
A Fianna (Fionn mac Cumhail által vezetett csapatok) szintén megtartotta ezt a szokást. Egész Írországot védték, cserébe úgy gondolták, a droit du seigneur megilleti őket. Ez vezetett végül bukásukhoz is. Amikor Sgéimh Sholais (Fény Szépe), Cairpe ír király lánya férjhez készült menni, a Fianna egyik tagja a lányt követelte, vagy mérhetetlenül nagy váltságdíjat, ami végül háborúskodáshoz vezetett. Cairpe-nek a gabhairi csatában (Kr.u. 283) végül sikerült megsemmisítenie az egész Fiannát.