A kelta évet a Nap- és a Hold-ünnepek osztották fel. A Nap-kultusz egyenlő szárú keresztjét kiegyensúlyozta a Hold tűz-ünnepeinek Szent András keresztje, amelyeket mindig teliholdkor tartottak.

A napéjegyenlőségek és napfordulók a Nap mozgásának kiemelkedő pontjai: a csúcspont a nyári és a téli napforduló, a közbülső pontok a napéjegyenlőségek.

A Hold-ünnepeket gyakran kelta tűzfesztiváloknak nevezik, mert a szertartások, melyek ezeket kísérték, jelentős mozzanatai a kelta naptárnak. A holdhónapokat nem köthetjük naptári napokhoz. A Hold-ünnepek az állattartás és a mezőgazdaság eseményeihez kapcsolódnak, nem pedig a Nap mozgásához vagy az évszakok váltakozásához.

A két legnagyobb ünnep Samhain és Beltain. Ezek osztották két részre az évet, télre és nyárra. Samhainkor befogták az állatokat, karámokba terelték őket, a felesleges állományt pedig leölték, hiszen a hideg és ínséges hónapokban nem tudták volna őket életben tartani.
Beltainkor kivezették a nyájakat a nyári legelőkre, mivel ekkor már nem kellett tartani a farkasok támadásától.

Az ünnepek szabályozták a háborúk és rabló hadjáratok menetét is.
A Fianna nyáron háborúzott, télen az ország eltartotta a katonákat.
Mindkét ünnepről azt tartották, hogy igen alkalmas a túlvilággal való kapcsolattartásra. A sidhek kapui (tündérvilág) ezeken az éjszakákon megnyíltak.

A kelta újévet Samhainkor ünnepelték. A hideg Caillach hatáskörébe tartozik, ezért a Samhain rítusai a halottakkal, jóslással, történetmondással voltak kapcsolatban.

Oimelc ünnepe jelezte, hogy enyhül a tél szorítása. Ekkor születtek az őj bárányok, megjött a jerkék teje is.
Az asszonyok együtt ünnepelték az istennő leány alakjában való visszatérését a tél visszavonulásával.

A törzs először Beltain alkalmával hagyta el a téli szállást, majd látogatóba indultak más törzsekhez. Ekkor tartották a nagyobb gyűléseket, vásárokat.
Az állatokat, hogy megtisztuljanak, két tűzrakás között vezették át.
Az ünnep Belanus, a Fényességes védnöksége alá tartozott. Ez volt a tündérek mulattságának éjszakája is. Ekkor került sor a válásokra.
A próbaházasságokat általában Lugnasadkor kötötték. A pároknak Beltainkor adódott az első lehetőségük, hogy a brehon elé álljanak és kijelentsék: együttélésük véget ért.
Próbaházasság: a felek kezüket átdugták egy lyukas kövön, és megígérték, hogy egy évig és egy napig együtt fognak élni, majd utána elválnak, ha a közös élet nem váltja be reményeiket.

Lugnasadkor találkoztak a törzsek, bemutatták a lovaik gyorsaságát, vetélkedtek, elrendezték a házasságokat.
A házasságokat köttethettek szerelemből, de voltak szerzett frigyek is.