Az ogam ábécét kétféle módon alkalmazták. Egyrészt ezzel készítettek feliratokat a kőoszlopokra, másrészt ennek segítségével vésték emlékezetükbe és őrizték meg az összetett, homályos tudásanyagot. Az ogam a kelta emlékezet eszköztára.

Az egyenes vonásokat egy kőtábla vagy fapálca élébe metszették.

A kőoszlopokra híres emberek nevét vagy a határokat jelző pontokat jegyezték fel, de az ogam rovásoknak volt költői és mágikus funkciója is.

A rovásírás alkalmas volt rövid, távirati stílusú üzenetek küldésére vagy nagy erejű varázslatok megfogalmazására.

Az ír hagyomány a fákat a következő kategóriák szerint osztotta fel:

- Törzsfő fák: tölgy, mogyoró, magyal, alma, kőris, tiszafa, fenyő

- Paraszt fák: éger, fűz, nyírfa, szilfa, galagonya, rezgő nyárfa, berkenye

- Bokrok: kökény, bodza, kecskerágó, magburok, lonc, madárcseresznye, fehér mogyoró

- Füvek: rekettye, hanga, festőrekettye, mocsári mirtusz, szittyó

Aki kivágott vagy bántalmazott egy fát, különféle büntetésekben részesült a törvény szerint attól függően, hogy milyen fafajtáról volt szó.

 

Az ogam ábécé születésének mondája:
Bres, Írország királyának idején találta fel Ogma, Elatha fia, mégpedig azért, hogy legyen egy olyan nyelv, mely csak a tanultaké, kizárja a parasztokat és a pásztorokat. Az ogamot először akkor használták, mikor Ethein fiának, Lughnak figyelmeztetést küldtek:
"A feleségedet elragadják tőled Tündérországba vagy egy másik országba, hacsak a nyírfa nem vigyáz rá. Ezért ezután a B (nyírfa - birch) elsőbbséget élvez, mert az ogam írással legelőször nyírfába véstek."

 

Az ogamot használták jóslásra is a brehonok crannchurja kapcsán.

Írott fadarabok húzására vonatkozó kifejezések találhatók a bretonban (prenn-denn), a cornwalliban (teulel pren) is. A walesi coelbren szó is láthatóan ugyanabból a tőből ered. Ezt az írást a jelek szerint egy pillanat alatt találta fel egy walesi férfi, Nemnivius egy szász kihívására, aki azt mondta, hogy a briteknek nincs írásuk.

Szerepelt az Iolo-Morgannwg-féle kétes druida írásokban, és még homályosabbá vált. A jósláshoz állítólag egy négyszögletes keretet, peithynent vagy magyarázót használtak: a leszabott fadarabokra vésett coelbren jeleket úgy lehetett mozgatni, mint egy számológép golyóit.

Sokan úgy gondolták, hogy az ogam és rúna ábécé eredete összefonódik, de ez valószínűleg nem igaz.

Az ogam kelta, míg a rúna skandináv írás.

Az íreknél említést tesznek költő-táblákról, bár ezek vélhetően inkább a Coligny-naptárral kapcsolatosak.

 

Az ogam ábécét négy csoportra osztják:
- B csoport

- H csoport

- M csoport

- A csoport

A bika ogam például bikákat ad a B csoportnak:
b=1 bika, l=2 bika, f=3 bika stb.

A H csoport az ökör, az M csoport a tulok, az A csoport a tínó.

Egyes ogam jeleket mozdulatokkal, csendben állítottak elő. A költők például így tudtak egymás között kommunikálni. A be nem avatottak nem értették, miről beszélnek.

Sean O'Boyle meggyőzően érvelt amellett, hogy az aradach Fionn, azaz Fionn létrája a hárfa hangjegyírás módszere. Szerinte a húsz ogam jel mindegyike egy hangot jelez a húszhúrú hárfán. Ezt a hangszert gyakorló hárfaként használták.  

Betű	Ír Név	Fa	Walesi Név
B	beith	nyírfa	bedwen
L	luis	berkenye	cerdinen
F	fearn	éger	gwernen
S	saille	fűz	helygen
N	nuin	kőris	onnen
H	huathe	galagonya	draenen wen
D	duir	tölgy	derwen dar
T	tinne	magyal	celynnen
C	coll	mogyoró	collen
Q	quert	alma	afal
M	muinn	szőlő	gwynwydden
G	gort	repkény	eiddeww iorwg
NG	ngetal	rekettye/páfrány/	eithin/rhedynen
STR	straif	kökény	draenen ddu
R	ruis	bodza	ysgawen
A	ailm	erdeifenyő	ffynidwydden/ pinwydden
O	onn	rekettye	eithin
U	ur	hanga	grug
E	edhadh	rezgő nyárfa	aethnen
I	ido	tiszafa	ywen
EA	ebhadh	rezgő nyárfa	aethnen
OI	oir	kecskerágó	piswydden
UI	uileand	lonc	gwyddfid
IO	iphin	egres	eirin Mair/ Mária szilvája
[AE]	phagos	bükk	ffawydden