A tölgy fiai és leányai

A druida szó szanszkrit eredetű /Írországban drui, Walesben derwydd/.
Veda jelentése látni, tudni, de akár a tölgy szóból is származhat, amely gall nyelven annyit tesz: dervo, írül daur, walesi változata pedig a derw.
Az erdőt (wood) és a bölcsességet (wisdom) hasonló szavak jelölik.
Az ír fid és fios fát és tudást jelent.
Walesi gwydd, gwyddon szintén fákat és tudást.
Mindebből következik, hogy úgy kell gondolnunk a druidákra, mint az erdők ismerőire, erdei bölcsekre.

A druidák nagy tudású látnokok, akik közel állnak a természet világához, ennek köszönhetően közvetíteni tudnak az emberi és a láthatatlan birodalmak között. A törzs többi tagjától az különbözteti meg őket, hogy bizonyos különleges adottságokkal, képességekkel rendelkeznek.
Az aes dána, azaz a tehetségesek, művészek osztályába tartoznak.

A druidának mai szemmel tulajdonképpen sámáni szerepet kellett betöltenie a törzsön belül. Ő volt a közvetítő, a tudás, a bölcsesség letéteményese. Foglalkozott csillagászattal, kozmológiával, pszichológiával, teológiával.
Tudománya minden részlete alkalmazható volt a hétköznapokban. Ő jelölte ki a tavaszi vetés időpontját, ismerte a törvények előzményeit stb.
Egyes druidák bizonyos tudományágak szakértői lettek: bírák, próféták, tanítók, költők, szatíraírók, hadi stratégák vagy a király tanácsadói.
Nem valószínű, hogy egyetlen személy egyszerre ilyen sok szerepet töltött volna be. /Kivéve Lugh istent a túlvilágon. Ő samildanach volt./
A druida hasonlatos egy diaszpórában élő zsidó rabbihoz. Olyan bölcs férfi vagy nő, akitől tanácsot kértek a mindennapi élet különféle dolgaiban. Ő hívta egybe az embereket a közös ünnepekre. A szava törvény volt. A druida hatalma inkább lelki volt, mintsem evilági.
Bár a király volt a nép vezetője, valójában a druida uralkodott, hiszen a királyt félelmetes tabuk korlátozták.
Britanniában később a druida-mesterség gyakorlására mondták ki a római tilalmat.
Az Anglesey-beli központ elleni Kr. u. 64-ben bekövetkezett támadás előtt a brit szigetek druidái rendszeresen találkoztak a gall druidákhoz, akik Carnutesben (Chartres) tartották összejöveteleiket.
A kontinentális hagyomány szerint Britannia volt a kelta druidizmus származási helye, mert a gallokat is Britanniába küldték taníttatni.
Tacitus szerint Monában a férfi és női druidák feketében jártak, míg az ír szövegek szerint a druida öltözet és köpeny színe a fehér volt.
A druidát képességeitől függetlenül félistenként kezelték.

A druida gyakorlat és filozófia 

A druidát általában egy vagy több tanuló kísérte. A kiképzőhely általában a település északi részén kapott helyet, mivel északot szent égtájként tisztelték.
Az oktatás szóban folyt, valószínűleg gyakorlati képzéssel is kiegészítve. Hosszú listákat, elbeszéléseket kellett kívülről megtanulniuk. A szövegekben tanító jellegű párbeszédekre is bukkanhatunk. A druidajelöltek bejárták az országot, egyik mestertől a másikig vándoroltak, sokszor a tengeren is átkeltek, hogy ír druidáknál tanulhassanak.
A tanító párbeszéd módszere ma is létezik pl. muzulmán országokban, Etiópiában, Nepálban.