A fáithok, váteszek egyik kötelessége volt, hogy a természet pontos megfigyelése alapján megjósolják az emberiség jövőjét.

"Egy halott király az élet rövidségét jelenti. Egy haldokló király veszteséget jelez. Egy fogságba esett király gonosz dologra utal. A ragyogó nap vért, a sötét nap veszélyt jelez. Egy éjszaka és két nap és a hold, az csatát mutat." - O'Currey kis tanulmánya jóslásról, álmokról.

A kelták jósoltak madarak énekéből vagy röptükből, s a jóslatokban is kiemelt szerephez jutottak a madaraknak. A jövendő felfedése elválaszthatatlan volt a napok kedvező vagy kedvezőtlen természetétől.

 

 

A háromból kettőt Szent Patrik eltörölt, mert pogány istenekhez szóló könyörgéseket tartalmazott.

 

1. imbas forosna - "mesterek ihletése"

2. teinm laeghda - "vers feltörése"

3. dichetal do chennaib - "ujjak végén való komponálás"

 

Az imbas forosna ihletése O'Currey szerint nem más, mint a tenyér általi megvilágosodás.

iomas - sugalmazás

foroideas - hagyomány

A költő/druida megeszi bizonyos állatok húsát (bika, macska, kutya stb.), majd rituális könyörgések után álomba merül, mely alatt a jóslatban részesül.

A totemállat elfogyasztása lehetővé teszi az állat által őrzött bölcsességekhez való hozzájutást.

Másik verzió szerint /Cormac Glosszáriuma/ a költő elsötétített szobában feküdt arca előtt keresztbe tett tenyérrel elfedte mindkét szemét.

A fény teljes kirekesztésével érte el, hogy ne zavarja semmi belső látását.

E formája még a 18. században is fellelhető volt Skócia nyugati felföldjein a költői alkotás egyik technikájaként.

 

A teinm laeghdát költői elemzésnek vagy rímmel való jóslásnak is fordíthatnánk.

Ír nyelven:

teinm - törni, roppantani, elemezni

laoídh - vers

Fő alkalmazója Fionn mac Cumhail volt. A hüvelykujjában volt minden tudás, így mikor a szájába vette ujját, azonnal ráérzett arra, amit tudnia kellett.

Költői módon elemezni, formálni kell egy adott helyzetet, míg rá nem érez az illető a helyes válaszra.

 

A dichetal do chennaib a legkevésbé dokumentált a jóslási eljárások közül.

Robert Graves szerint a kezet emlékeztetőül használták, minden ujjperc az Ogam ábécé egy-egy betűjének felelt meg.

Valószínűleg több kapcsolata van a pszichometriával, az értelmi képességek mérésével.

A költő kezébe vett egy pálcát, megérintett vele valakit, vagy egy tárgyat vesz kezébe, majd rituális könyörgések után rájön annak a személynek vagy tárgynak a történetére.

 

A jóslási technikák mindegyikét homály övezi. A költőt szigorú kiképzése alkalmassá tette, hogy megfigyelje és azonosítsa egy személy, dolog vagy helyzet lényegét.